Akárhogy szeretnék, sem tudok elmenni a jelenlegi helyzet alakulása mellett. Egyrészt nyilván mindenki aggódva figyeli az eseményeket, történéseket, másrészt ugyanezt teszi a szeretettekért és a környezetéért. Nekem most kicsit bővült a "családom", mivel itt ez a fantasztikus csapat, akik azon dolgoznak nap, nap után, hogy az én álmom valóra váljon.

Gyakran merül fel a kérdés, mikor beszélünk a lakásról, hogy és mikorra kell elkészüljenek? Idáig sem tűztem ki határidőt sem nekik, sem magamnak, de utólagos elszámolásban vagyunk, tehát nyilván az ő érdekük, hogy haladjanak, mert pénzük akkor lesz. Ehhez mérten osztják be az idejüket. Úgyhogy itt senkinek nem KELL sietnie sehova, most meg pláne nem, ha úgy érzik biztonságosnak, akkor bármikor megállnak. Felelősségteljes, józan felnőtt emberek, és bár nyilván izgulok értük, örömmel nézem, ahogy maszkkal vigyáznak egymásra, de a jókedvük nem hagyja el őket. Szóval, még vagyunk, dolgozunk...

Én félig otthon, félig az irodában, bár az esetek többségében csak az irodában. Másfél évig csináltam ezt a felállást annak idején, és nem sok dolog van, amit jobban utálok, szó se róla... Az ember teljesen elveszíti a napi rutinját, és nagyon gyorsan tud átcsúszni a napi 24 órás munkarendbe... Az irodai telefon átirányítva a privát mobilodra, bármikor el akarnak érni (még a WC-n is), megszűnik minden élettered, mert a munka beeszi magát mindenhova. Már a reggeli rutin is úgy indul, hogy a laptopot kapcsolod be először és csak utána mész pisilni... Szóval, ez egy gyötrelmes időszak ilyen szempontból is, de nyilván, örüljünk, hogy van mit csinálni, van hova bejárni. Sokaknak most ez sem adatik meg, és pillanatok alatt lettek munkanélküliek, került veszélybe a teljes egzisztenciájuk. Nagyon sok erőt, kitartást, türelmet igényel ez a helyzet most mindenkitől. Kívánom Nektek én is mindezeket! És ha az élménybeszámoló egy kis színt visz a napotokba, akkor fogadjátok szeretettel az elmúlt hónap eseményeit... (Nekem meg kell a dokumentáció végett, hogy majd emlékezzek, melyik cső, hol is megy...)

 Először is elkészültek az új falak alapjai, így most már mindenki stabilan áll a lábán, bár ehhez eleinte komoly támogatásra volt szükség...

Aztán jöttek a vizesek, és elkészültek a kiállások, a WC-ben,

a fürdőben,

a háztartási helyiségben

és a konyhában.

Aztán újra betonozás jött. A felbontott konyhai szakasz és a vizes helyiségek és végre kaptak aljzatot.

Aztán pedig a szigetelés után lettek falaim...

Az aljzatra lekerült a kátránypapíros szigetelés... (mai friss infók alapján a disznóperzselőnek még fontos szerep jut a ház történelmében, de erről majd csak akkor fogok írni, ha már lenyugodtak a kedélyek)

 ...és a teraszajtó is megkapta a végleges méretét.

Tegnap előtt már a belső válaszfalakat húzták, úgyhogy lassan eljutunk a következő fázisba, amikor a viszonylagos rendet totálisan megborítja majd a villany- és a gázszerelő... Szóval, hamarosan elég forró lesz a helyzet... mindenféle értelemben (khm, khm). De erről majd legközelebb... :)